Most először láttam a MüPában a gyermekeknek szóló keresztmetszetek sorozat egy darabját, és nagyon tetszett.
Kovalik
Balázs kedvesen, egyszerűen, nagyon szórakoztatóan elmeséli a
történetet, majd fiatal énekesek előadják a darabból a legfontosabb
részleteket. A rendezés jópofa és nagyon kifejező. Ez mondjuk nem
csoda, Kovalik tanítványok adnak elő Kovalik rendezéseket, szóval
helyén van a dolog, nincsenek üresjáratok és kidolgozatlan jelenetek.
Akinek gyereke van és meg akarja ismertetni az opera műfajával,
feltétlenül kövesse figyelemmel ezt a sorozatot. Az egész alig több
mint egy óra, vicces, változatos, nem erőlteti meg a gyerek figyelmét.
A szülőjét sem egyébként, de hát ez családi előadásoknál igazán
alapkövetelmény, hogy mindkét korosztály élvezze.
Mivel fiatal énekesek szerepelnek, a műsor nem csak a darabról ad keresztmetszetet, de az énekes utánpótlásról is.
Döbbenetesen vegyes a kép.
Természetesen
szép hangú, kiváló szerepformálású, született tehetséget ugyanúgy lehet
hallani, mint huszonévesen már tönkrement, lebegő, szirénázó hangot. Ez
egészen dermesztő egyébként, én nem tudom, mi történhetett ezekkel a
gyerekekkel, de valamit sürgősen csinálni kéne. Hacsak nem akarjuk
zeneakadémiai keretek között termelni a pályára alkalmatlan -és ezért
valószínűleg élethosszig boldogtalan- énekeseket. Vagy el kell
tanácsolni azokat akik nem elég tehetségesek, vagy "csak" nem bírják az
iramo, vagy ki kell rúgni azokat a tanárokat, aki ennyire tönkreteszik
a tanítványaikat. Mindkét eset lehetséges ugyanis, nem tudom eldönteni,
hogy ebben az esetben melyikről van szó. De az ég szerelmére, valamit
csináljanak, nem viccelek, életekről van szó! Ha nem elég tehetséges a
gyerek, akkor nem szabad hitegetni, ha meg tehetséges, csak
tönkretették a hangját, akkor meg a tanárt kell úgy kibaszni az
akadémiáról, hogy a lába ne érjen a küszöbhöz.
Még nincsenek kommentek.
()
Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá a bejegyzéshez.